Rozsdakupac

Blog

Szobadísz

Dani   |   2018.12.13.

Öreg vackokat birtokolni, használni elég fasza dolog. Kiállták az idő próbáját, megidézik az általunk vágyott kort, kiszakítanak a hétköznapok megszokottságából. Nyugi, nem fogom ezt tovább ragozni, véletlenül ritkán téved az ember fia erre a blogra.

Veterán korú közlekedési eszközökből nekem is ki jutott az elmúlt években, japán, svéd és megelőlegezek egy németet is (jó hát na, van elmaradás az már biztos). A Velodromot kétszer hódító, földút meghágó istenséget (ide majd egy menő lángnyelves, szirti sasos, szuperhős képet képzelek el) leszámítva a kerekek száma járművenként azonban minden esetben a négyhez közelített. Jó is ez így, autózni elég jó dolog, de elég csak belefutni egy September Riding-ba, vagy egy Long Live The Kings-be, ne adj isten feltévedni Ipolytarnócra a 100 Szikrára, és még a járókeretes 95 éves Erzsike is tigrisbukfenccel vetné magát a nyeregbe. Ilyenkor könnyen rájön az ember fia, hogy tulajdonképpen akadna hely egy motornak is a garázsban. Hát hogy a picsába ne akadna!

Jelen esetben a Chappy mellett békésen alussza téli álmát egy Royal Endfield, nyárig pedig még egy 250-es CB is emelte a társaság fényét, az egyetlen problémát csupán a forgalmi jelentette. Pontosabban a tulajdonosi szekció, ahol sajnos nem az én nevem szerepelt. Ez pedig a fent említett módokon sokadára feltüzelt agyamnak elég volt ahhoz, hogy nyakamba vegyem az internetet, és izomszakadásig görgessem a használt motoros oldalak végeláthatatlan lapjait. Oké, ez legalább annyira drámai volt, mint a lángnyelves Yamaha, az ügyemet nagyban könnyítették, majd pedig rögtön meg is nehezítették az elvárásaim. Mégpedig: 1980-nál öregebb, lehetőleg japán, léghűtéses, 400 köbcentinél nagyobb motor lenne a legjobb. Számomra mindenképpen ikonikus területre érkeztünk, ezek azok a kétkerekűek, amikért legjobban fájt a szívem, lehet az Yamaha, Suzuki, Kawasaki, vagy éppen Honda. Ilyen paraméterek mellett a találati lista rohamosan le is csökkent, az árak pedig sok esetben az egekbe szöktek. Telt is az idő rendesen, hiába frissítettem egy hónapon keresztül másfél percenként az oldalakat, valahogy nem akart szembe jönni a nagy Ő. Picit bővítve a jelöltek listáját, képbe a CX500 is a maga vizes hűtésével, de mindhiába.

Aztán egyszer csak megjelent egy kép egy bordó 500-as CB-ről. Ismered az érzést, amikor valamilyen, picit szakadt, mattult, néhol sántító, de összességében iszonyatosan mokány dologba futsz. Ami elsőre a haverod lesz, sőt mi több, szinte évtizedes cimborád, a kezeddel pedig már szinte rá is csapsz a tankra, miközben elmorzsolsz egy „azanyádpicsáját”. Na, ezt tudta ez a 40 éves CB, így 2 nappal később már ott is álltam előtte Budapesten. A képek nem hazudtak, a kiállás megvolt, a hibák sem lettek szebbek, sőt. Korábban már épített motorról volt szó, ami hangozhatna nagyon rosszul is, de itt szerencsére jó irányba indultak el vele annak idején. Cserélt lámpák, ülés, hiányzó sárvédő és indexek, talán egy két kezelő szerv is más, nagyrészt olyan dolgok amik külsőre sokat hoztak az öreg Honda formáján. Sok garázst megjárt rövid időn belül, így menet közben elhagyta a kipufogó dobjait is, és  néhol bőséggel kijutott neki az elengedhetetlen magyar taknyolásból is.  Indulni nagy hirtelenjében nem szeretett volna a 4 hengeres, a fékek is befogtak már, ez viszont maximum a furgonba gyömöszölés szopás faktorát növelte, a vásárlási szándék ugyanolyan stabil maradt mint korábban.

5defce6eb8846d0b9617f3b2f2ddef49.jpg

Egy gyors út haza, autóból ki, fotózás, lejtő keresés, tolás, futás, ugrás, gurulás, „ezdekurvajó”-zás, lassulás, megállás, kocsiba visszatolás.

328a852908f47eea3fa85e0dbcd275ee.jpg

Hát itt tartunk most. Jövőre jó lenne életet lehelni a motorba, legalább egy próba kör ereéig, de hogy a teljes üzembe helyezés ideje mikor jön el, az még egy nagy kérdés. Vélhetően a jövő évtized hajnalán. Addigra próbálok minél inkább képbe kerülni, mert tény, hogy a 4 kerekűek világában lényegesen stabilabban mozgok, most még. A műszaki helyre pofozás utáni állapotra pedig a tervek adottak, egy kellemes brat külső mindent vinne nálam, de ez még a jövő zenéje. Addig is az öreg Honda mély álomba szenderülhet, miközben a tökéletes szobadísz szerepét is betölti.

További fotókat találsz az instagram oldalamon: @daniel.hava

Imi Bíróhonda, cb, motor, daniComment