Rozsdakupac

Blog

Így nem lett Ferrarim

Binci   |   2019.04.03.

Mostanában kattintásvadász címekben elég jó vagyok. Vagy csak az életem ingája leng ki olyan mértékben, amely valóban indokolja a hasonló bevezetéseket? Valahogy így. Egy olyan időszak jött el az életemben, amely a teljes extremitásról szól, és ebbe belefért az is, hogy valóban reális dolog volt egy Ferrari vásárlása. Ha érdekel, elmondom, hogy végül hogyan nem lett.

Nyilván, hogy is lehetne neked Ferrarid? Hiszen egy átlagos srác vagy, aki egy közepesen leharcolt Bogárral sátrazza végig a nyarat, azon kívül pedig biciklivel jár. Ferrarija pedig azoknak van, akik a hosszúhétvégéket a Maldív szigeteken töltik... - gondolhatnád, és többnyire igazad is van. Azonban mint mondtam, ez egy nem mindennapi élethelyzet volt.

Gyerekkoromban az volt az álmom, hogy pilóta legyek, aztán lebeszéltek róla. Pár éve azonban egy egyébként egészen jó munkahelyen töltve hétköznapjaim 8 és 4 közötti idejét, rá kellett jönnöm, hogy az élet túl rövid, hogy olyannal töltsük, amit nem élvezünk. Így elhatároztam, megvalósítom ezt az álmot. El kellett teljen 3 évnek, és be kellett áldozni ezt-azt, de 2019 elején eljött az ideje, hogy ismét iskolapadba üljek, és elkezdjem a felhajtóerőt és az indukált ellenállást tanulni. Ami bonyolítja a helyzetet az az, hogy ez alatt a két év alatt kérdéses, hogy mennyi munkát tudok vállalni, így azzal kellett számolnom, hogy a tartalékaim egy részét fel fogom élni. Kérdés mennyit. Erről majd később mesélek, most legyen elég annyi, hogy erre 3 lehetőségem volt:

  • Opció 1: Nyíregyházán / a félretett pénzem közel 100%-át el kell költeni a képzés előlegére / Debrecenből megoldható a napi átjárás, így a lakhatás biztosított.

  • Opció 2: Nyíregyháza #2 / nincs szükség félretett pénzre / átjárás és lakás továbbra is megoldva.

  • Opció 3: Budapest / itt sincs szükség önerőre / albérletet és a gödöllői reptérre kijárást kell fizetnem.

Az 1. opció elég hamar kiesett sajnos, így a két második valamelyike lépett életbe. Nyilvánvalóvá vált, hogy a képzésre félretett összegre nem lesz szükségem, hiszen mindkettőnél van lehetőség diákhitel felvételére, amely sokkal jobban leegyszerűsíti a dolgot. Így elkezdtem gondolkodni, hogy a malacpersely tartalmával mit kezdjek…

Amikor egy barátom megkeres azzal, hogy vágyik egy olyan öreg autóra, amelyet most még nem engedhet meg magának, mindig azt szoktam mondani, hogy vegyen belőle egy menthető szart, és tegye le egy garázsba 3-5-10 évre. Hiszen az autók árai folyamatosan kúsznak felfele, ám a szakmunkáé sokkal kisebb mértékben fog elúszni. Így később 3-5-10 év múlva, amikor már az autó ára megfizethetetlenül egekben lesz, elkezdheti a felújítást. Hopp, most elárultam a titkos receptet. Nos, én nagyon szeretnék egy Porschét, egy öreg 911-et vagy 912-t. Bele is fért a keretbe egy restaurálási alap, sőt kis szerencsével olyan is, amit akár át lehet tolni egy műszaki vizsgán. És persze később kevésbé fog nehézséget okozni összerepkedni a felújításra valót. Ha pedig nem, akkor sincs baj, hiszen olcsóbb már soha nem lesz, így ha egy csavar meghúzása nélkül eladom majd, legalább a dupláját kapom vissza. Tökéletes befektetés, a bankszámlán parkoltatásnál lényegesen jövedelmezőbb, és ezt nem csak én mondom, hanem a német bankok is.

Egészen decemberig nézegettem a Porschékat, amikor is meglátogattuk Szavéri Zolit a HK Engineeringnél, és egy rövid beszélgetés után azonnal lebeszélt a Porschéról, és Ferrarit és Lamborghinit javasolt, kizárólag befektetési célra. Méghozzá úgy, hogy amíg nem a talpraállítás a cél, addig parkoltassak ezek közül valamit a garázsban, majd amikor már használni is akarom/tudom, akkor mehet az olasz a piacra és jöhet a Porsche. Az elmúlt években ugyan komoly bepillantást nyerhettem a veteránautózás legtetejébe, ám ő minden napját ott tölti, így simán hittem neki. A Lambo árakhoz már valóban a maldív életstílus, és a hozzá tartozó bankszámla kell, de Ferrari még akad elérhető áron. Legjobb példa erre saját maga, hiszen 5 éve vásárolt 308-asát pontosan 5x-ös áron hirdeti.

___MG_9746.jpg

A Porschéval ellentétben, általánosságban a Ferrarival soha nem volt különösebb viszonyom. Kivéve az F40-et, amibe gyerekkorom óta fülig szerelmes vagyok, és mióta tudom, hogy nagyjából az egyetlen olyan sportkocsi, amibe beleférek, még jobban szeretem. Nagyon élném a 60-as évek jet-setter életstílusát a Riviérán bármelyik korai grand tourismoban, de itt sem érzem, hogy az ágaskodó ló többet jelentene, mint Fiattól Aston Martinig bármilyen grand coupéban ülni. Gyerekkorom másik nagy kedvence, a Testarossa pedig szememnek továbbra is az egyik legkedvesebb, ám olyan szűk a 193 centimre, mint kanos gimis fiúra a farmernadrág. A 2000-es évek fordulóján készültekért nem igazán értem, hogy ki és miért ad pénzt, az újabbak pedig semmilyen érzelmet sem váltanak ki belőlem, pontosabban semmivel sem különbet, mint bármelyik másik a kategórián belül.

Ebay, mobile.de, craigslist, egyszerre jöttek fel kezdőoldalként, hogy napi szinten végigböngésszem a világ legolcsóbb öreg Ferrarijait. A legetőségek köre hamar leszűkült: 348, Mondial és 308. A 348 árai inkább felülről súrolták a keretösszeget, a Mondial pedig öregkora ellenére sajnos befektetési célból nem tűnik a legjobbnak (aztán ki tudja, a Ferrari szégyenfoltjaként emlegetett Dino is a csillagos eget súrolja), a 308-ból pedig pont belefér. Pont. Igaz, a késői, injektoros modellek, amelyek nem érnek annyit, mint a 79 előtti karburátorosok - de ugyebár ezért is tudom megvenni…

49167842_576641616074574_4504254171796471808_n.jpg

Hamarosan rátaláltam az igazira, a hírhedt Beverly Hills Car Club oldalán. A Los Angeles-i cég összeszed minden szemetet az Egyesült Államokban, lepucolják róla az évtizedes arizonai homokot, és minden más kereskedéshez mérten meglehetősen olcsón eladják. Többnyire szart veszel olcsón, de ezt nem titkolják, és ez nekem is megfelelt, hiszen befektetési lehetőséget és nem napi használatú autót kerestem.

49728381_1804068476371510_5113324197006802944_n.jpg

Ennek ellenére a fotók alapján az autó teljesen korrekt volt. Persze láttunk már olyan autót, ami teljesen jónak tűnt fotó alapján, majd elég volt 5 méteres távolságra érni, hogy lássuk valódi menthetetlenségét. De nem baj, nem kell működjön, elég ha áll a garázsban és nem hullik szét. Ha pedig esetleg működik, akkor annak csak örülünk, és évente kétszer kerülhetünk vele egyet a városban. Akárhogy is, jöjjön. Los Angelesből sem kell átszállítani a keleti partra, ott helyben is fel lehet tenni egy hajóra, ami direktbe jön Európába, ugyanannyiért. Minden elrendezve, napok kérdése és van egy Ferrarim.

Persze előbb várjuk meg, hogy összejön-e a Nyíregyháza #02 opció, mert a nélkül a vételárra szánt összeg kicsit megcsappan - két év Budapesten élés manapság már nem filléres tétel. És hát persze, mint a címből is kiderült már, ez utóbbi jött be. A BME-n tudtam elkezdeni a képzést egy borzalmasan idegesítő adminisztrációs egyetemi szabály miatt. A budapesti lét 2 évének finanszírozásával pont annyival könnyült meg a malacpersely, amiből már nem jutotta volna épkézláb Ferrarira.

Az autó azóta persze elkelt, én pedig nem nézegetem a hirdetéseket. Könnyebb volt úgy lemondani róla, hogy igazából nem is vágytam rá igazán. Főleg azt követően, hogy kaptam egy képet, amin a nálam csak pár centivel magasabb Decker Ádám épp kipróbál egy 308-ast. Nem hiszem, hogy buikósisakban Ferrarit vezetni méltóságteljes lett volna…

53239501_2074827235942691_9169282447089598464_n.jpg

Aztán ki tudja, pár év Kínában repkedést követően már az F40 sem feltétlen lesz egy elérhetetlen dolog. Na de most vissza a csúszásmentes fordulóhoz és a nyomásmagassághoz…

További fotókat találsz az instagram oldalamon: @biroimi