Rozsdakupac
5.jpg

Wartburg W353

_7.jpg

Kezdjük az elején

Wartburg W353

szöveg Geekay | fotó @biroimi | EZ A CIKK A ROZSDAKUPAC #13, AZAZ A 2013/3 SZÁMÁBAN JELENT MEG


Úgy tartják, hogy az első igazi szerelmet, az első csókot, és kiváltképp az első szexuális élményt sosem lehet elfelejteni. Sokakban annyira mély nyomot hagynak ezek az tapasztalatok, hogy a kapcsolat végeztével is képtelenek továbblépni rajtuk, bár nem feltétlenül a legjobbak, de piedesztálra emelik őket és minden későbbi élménynek ez szolgál mércéül, amihez természetesen nem lehet felérni. Esetleg próbálnak olyan párt találni maguknak, aki külsőleg minél inkább hasonlít az elsőhöz, hogy így – ha csak minimálisan is –, de abba a talmi illúzióba ringassák magukat, hogy visszakaptak valamit a régi szerelemből.

 Talán nem olyan elképzelhetetlen, de akadnak szép számmal olyanok is, akiknél ez az érzés nem egy ember hatására alakul ki. Sokkal inkább egy tárgy szolgáltatja az érzelmi alapot... mondjuk az az autó, amit friss jogsisként először birtokol az ember, hogy aztán végül a sors úgy hozza, hogy az útjaiknak el kelljen válniuk egymástól.

Így történt ez Feri esetében is. Járgányok jöttek, járgányok mentek, de a szíve titkon mindig a legelső szerelemhez húzta – egy narancssárga, kétütemű, kombi Wartburghoz. Próbálta más kocsikkal tompítani a tüneteket, elkendőzni a mélyben szunnyadó vágyat, de egy idő után képtelen volt ellenállni a belülről jövő késztetésnek. Nem volt hát mit mit tenni, engedni kellett a vágynak, és vissza kellett térni az alapokhoz, hogy elölről kezdhesse az autózáshoz fűződő kapcsolatát.

5.jpg

Ehhez első sorban szükség volt egy Wartburgra, ami nem pusztán kombi, de kétütemű is – mi sem egyszerűbb. Kiváltképp azt figyelembe véve, hogy jelen pillanatban a Magyarországon leggyakrabban használt internetes autónepper portálon mindössze két vas van, ami megfelel a fenti feltételeknek... de narancssárga helyett, csak kiváló NDK-s fosbarna árnyalatban érhető el. Éppen ezért beletelt egy évbe, mire sikerült levadászni a megfelelő példányt. Mondjuk a felleléskori állapot hagyott némi kívánnivalót maga után. Ugyanis az idős bácsi, akié a kocsi volt, három évvel korábban úgy érezte, hogy a kisunoka Seicentójának nagy szüksége van arra, hogy garázsban álljon. Ennek köszönhetően a makulátlan állapotú, 56 ezer kilométert futott autót letámasztotta a kertben a barackfa alatt, a kasztnit lefóliázta, az alját pedig felpolcolta. Így néhány röpke év alatt komoly szakszerűséget sugallva sikerült porrá rohasztani a padlólemezt. Szerkezetileg viszont teljesen rendben volt.

Végül sikerült megtalálni a közös nevezőt és nyélbe ütni a boltot, hiszen az igazi szenvedély nem ismer határokat, és még holmi pókhálóvá módosult padlólemez sem állhatja útját. Sőt, igazából ennyi kihívásra még szükség is van, hiszen egy igazán jó kapcsolatért dolgozni kell.

Első körben az újdonsült tulaj Misi barátja gondjaira bízta a Wartburgot, akinek kézügyességét jól mutatja, hogy egyszerűen csak MacGyvernek becézik. Ezt pedig nem azzal bizonyítja, hogy egy csomag rágóból, egy gemkapocsból, meg némi facsavarból házi atomreaktort épített, hanem hogy rövid úton megszüntette a kocsi Frédi-Béni hajtását, és új padlót rittyentett a kasztni alá. Majd mivel a két első sárvédőív csúnyán meg volt rohadva, így azok is ki lettek javítva, és új fényt kaptak.

10.jpg

A motorhoz néhány új gyertyát, és 1-2 kábelt leszámítva nem kellett nyúlni. A futómű kiváló állapotban volt – nem piacos, cuccolós kocsinak használták, ezért a rugók és a felfüggesztések nem voltak kinyírva. Sőt még a beltérbe sem kezdtek el mélynyomót, vagy versenyüléseket faragni, így csak egy új (nézőpont kérdése) rádiót kellett beszerezni, hogy meglegyen a szükséges retro érzés.

Ezzel el is érkeztünk az OT minősítéshez. Illetve elérkeztünk volna, ha Feri fél úton meg nem gondolja magát. Bár készült néhány kép a Wartburgról, amin olyan volt az autó, mintha éppen abban a pillanatban gurult volna le az eisenachi gyártósorról, a keletnémet fejesek pedig azonnal fel is használták a legújabb reklámkampányukhoz. A fotók azonban – mint fény az éjszakában – megmutatták, hogy nem ez a követendő út. Tovább kellett tehát gondolni a kombival kapcsolatos terveket, és természetesen az esetleges veterán minősítés úgy, ahogy volt a kukában landolt. Cserébe pedig jöhetett a nagy kerék és az ültetés.

Az átépítés egy kis matekkal kezdődött, ugyanis szükség volt egy minimum 3 centis osztókör-módosítóra, mivel a kerékagy kilóg a féltengely síkjához képest. Közben Hősünk elkezdte a kutatás a megfelelő felnigarnitúra után. Poénból beírta a Gugliba, hogy 8x160-as lukosztó, a kereső pedig azonnal feldobott egy hirdetést, amiben röhejesen alacsony áron kínáltak 4 darab zsír új, 17 collos Hummer felnit. (Amerikai cuccot egy keleti autóra? Az elvtársak valószínű ezen a ponton kezdtek volna hozzá a kardjaik élezéséhez, hogy aztán egy elegáns mozdulattal beledőljenek.) Az egyetlen probléma csak az volt, hogy a kerekek vidéken voltak, Feri pedig nem tudott elszabadulni Pestről. Segáz! Riasztva lett az egyik helyi cimbora, aki azonnal el is hozta a komplett garnitúrát. Hazavitte, letette a műhelyében, és nem sokkal később már közel négyszeres áron akarták tőle megvenni, úgy, hogy az igazi tulaj még nem is látta a felniket.

7.jpg

Aztán jött a komoly tarkón csapás egy jókora péklapáttal, ugyanis amint az autó alá próbálták az új kerekeket, kiderült, hogy az osztókör mégsem 160-as, sokkal inkább 165-ös. Na, puff neki. Be lett szórva egy csomó Mátyás király a kútba – gondolhatnánk. Ám az autóépítő ember egy kreatív lény, és mivel a kérdéses felnik felülete sík, minden probléma nélkül lehetett rájuk esztergálni új lyukakat. Probléma megoldva. Már csak a megfelelő gumit kellett kiválasztani, ami szintén nem volt egy egyszerű menet. Az első választás, a 195-ös gumi marha szélesnek bizonyult és a tetejébe még be is ért. Végül a Lotus kupából sikerült lőni négy Yokohama versenygumit, ami így első hallásra elég típusidegennek tűnhet, hiszen a Wartburg a maga 50 lóerejével nem mondható éppen egy ízig-vérig sportautónak, de az összképet tekintve nagyon jól áll a narancs kasztni alatt a versenypapucs.

Utolsó lépésként az ideális hasmagasságot kellett belőni. Ehhez kikerültek a kocsiból a gyári rugók, mivel azokat vétek lett volna széjjelkaszabolva feláldozni a hülyeség oltárán. Cserébe be lett szerezve néhány új rugó és azokat kurtították meg. Ennek eredményeként elől 7, hátul 8,5 centivel került közelebb a padlólemez az aszfalthoz. Többet most nem lehet, mert ahhoz át kellene szabni a felső lengőkart, hogy negatív dőlést lehessen adni a kerekeknek – ez nem csupán a látvány szempontjából lenne fontos, de így még tovább lehetne ültetni a kasztnit. Ám ez egy hosszabb és bonyolultabb procedúra, de Feri elmondása alapján, már erre sem kell olyan sokat várni, csupán egy donor első lengőkarra van szükség, amit nyugodt szívvel át lehet építeni.

3.jpg

Mindenesetre az eredmény dőlés nélkül is szemet gyönyörködtető. Bár a Wartburg Touring továbbra is egy négy keréken guruló kétajtós ruhásszekrény benyomását kelti. Ám minél jobban megnézi az ember, annál inkább az az érzés keríti hatalmába a szemlélőt, hogy már eredetileg is ilyen formában kellett volna kigurítani Eisenach-ból, és mindjárt élhetőbb lett volna a Vasfüggönyön inneni élet. De, ha az elvtársak itt lennének? Na, arra komolyabb összegben mernék rá fogadni, hogy a legkevésbé sem piszkálná a csőrüket a jenki felni, és ugyanúgy körbe szvaffolnák a gépet, mint ahogy mi is tettük.

S, hogy Ferinek mennyire sikerült hajdani szerelmének – első autójának – emlékét felidézni ebben a Wartburgban? Mennyire hozta vissza az egykori érzést, amint indított, és pöfögve végigdöcögött a pesti utakon? Nos, azt csak ő érzi, valahol a szíve legmélyén.


GYÁRTMÁNY Wartburg | TÍPUS W353 Tourist | ÉVJÁRAT 1981 | MOTOR 996 ccm, 50 LE | SZÍN Narancssárga | VÁSÁRLÁS DÁTUMA 2011


wartburg.jpg

MIT VEHETNÉL AZ ÁRÁBÓL?
Hiába van a Wartburgnak - minden keleti autóhoz hasonlóan - jellegzetes illata, egy nőt ezzel biztosan nem tudnál levenni a lábáról. Cserébe elköltheted azt a közepes köteg tízezrest egy üveg Clive Christian parfümre, mely „extravagáns kombinációja az indiai jázminnak, mandarinnak és szantálnak”. Az üveg kézzel, ólomkristályból készül, a nyakat 24 karátos aranyszegély díszíti, mely szoliterkövet is tartalmaz. Mindehhez csak gratulálni tudunk, ahogy annak is, aki képes elkölteni erre egy autó árát. És fogadjunk, hogy olyan büdös, mint Sanyika locsolkodós pacsulija, amitől a rokonok haja egy nagyobb körben kiég...


G A L É R I A