Rozsdakupac
Rolling-Bones-by-P-Vincent-embiggened.jpg

Copy of Tuningmesterek - hot-rod

740f9cb95f6e85ea4496959e82fd60ab.jpg

Tuningmesterek

hot-rod

EZ A CIKK A ROZSDAKUPAC #01, AZAZ A 2011/1 SZÁMÁBAN JELENT MEG


Honnan tudod, hogy igazi benzinvérű veteránautós vagy, akiben Steve McQueen szelleme keveredik Colin Chapman hatodik érzékével? Sok minden egyéb mellett nyilvánvalóan onnan is, hogy az autógyártás utóbbi másfél évtizedének túlelektronikázott járműgyártása, de főképp az elektromos autók gondolata is felálló szőrt indukál a hátadon. Csak a nagy karbi, csak durrogó kipufogóhang és a fékporszag, minden ami az után jött, az szemét. Na, ez most egy veteránautós oldalon meglepő fordulatot tartogató cikk lesz.

Grüber, a délnémet hidegvérű ló már nagyon izzad. Nem csoda, hiszen messze már a francia határ, és messze még a Karlsruhe melletti faluban álló meleg, szalmával teli istálló, ahol a hosszú, vásári hétvége után megpihenhet. Hiába csapkodod az ostort, már nem bírja az öreg, fakerekes szekeret, ezért inkább békésen pöffentesz egyet a pipádból és rázendítesz arra a dalra, amit a francia ivóban hallottál attól a szép, piros arcú menyecskétől. Te is fáradt vagy, holott még alig 16 évesen, erőd teljében küldtek el szüleid a várásrba. Jó volt, de azért hiányzik egy korsó jó bajor sör. Ám hirtelen valami éktelen mennydörgésre leszel figyelmes, valahonnan a távolból. Dörög az ég? De hát egy felhő sincs a láthatáron. A zaj egyre közeledik, és egyszer csak egy másik szekér gurul el melletted, éktelen hanggal, és orrfacsaró bűzt hagyva maga után. A bakon két fiatalember és egy asszony ül, három kereke van, de nem húzza ló. Varázslat! Egy szekérvonat, de az is egy varázslat. Ráadásul egy asszony?! Oldalra köpsz, keresztet vetsz, és megsimogatod a szakállkezdeményt az álladon. Bármi is ez, baromság - gondolod.

Aztán eltelik két évtized, és ezek a brummogó valamik ellepik a városokat, őrült módon előzik a békés fogathajtót, és a Vormärtsben azt olvasod, hogy van ahol ezeket az autó izéket már a levegőbe is emelik. Kész őrület! Néhány nehéz évtizeddel később belátod, hogy az autó valóban gyorsabb, és kényelmesebb, így már egy vadiúj Tempo Matadorral hordod át a vásárfiát az immár ismét baráti Franciaországba. Ám ekkor a Die Welt már azt írja, hogy a szovjetek embert akarnak a csillagokra lőni. Te öreg vagy már ehhez, és inkább csak szippantasz egyet a pipádból, szomorúan gondolva Grüberre, akinek a leszármazottait valami gazdag iparos hord szépségversenyre. Hova jutott a világ…

Ezt érzi a mai kor embere. Ugyan miután többször jártunk a Holdon, gépeink pásztázzák a Marsot, szondáink elhagyták a naprenszert, légtereinkben hangrobbant a Concorde, elkészült a Bugatti Veyron, a TGV, a közlekedés fejlődése stagnálónak tűnik. A technológiai fejlődés az informatikára koncentrálódott, alig pár év kellett ahhoz, hogy az asztalodra, majd a zsebedbe kerüljön az Apollo 11 számítógépe. E mellett ugyanez a fejlődés messze nem ebben az ütemben jelentkezett a közlekedésben, azon belül főleg nem az autógyártásban. Eltekintve attól, hogy ma már van esélyed túlélni egy frontális ütközést egy hosszabb fűszállal. Évtizedeket meghatározó formai változások történtek, gazdaságosabb és egyre bonyolultabb szerkezetekké váltak az autók, de valódi paradigmaváltás nem történt. Az most történik.

A downsizingről ne beszéljünk. Az egy folyamatos ív volt az autógyártás első éveihez képest. A tizensok literes, nyolchengeres, alig 100 lóerős monstrumokból már a hatvanas évekre elértük az 5-6-700 köbcentis méretet, majd egy ismételt hengerűrtartalom növekedést követően most újra kicsi minden. Jó-jó, nem lesz tartós, és ez pont nem érdekli az autógyárakat. A kívánt teljesítmény ott lesz a talpad alatt, és a jegesmedvéknek is jó. Mi sírunk kicsit, mert szeretjük a karbi süvítő hangját, és szeretjük, ha nem elektronok, hanem bovden húzza a gázt. De a többséget ez kicsit se érdekli, és ez így is van jól.

A biztonság és a kényelem előtérbe helyezésének egy jellegzetes mellékhatása a hangok teljes kiszűrése lett. Örülsz neki, hiszen a melletted ülőnek nem kell teli torokból üvölteni, vagy füstjeleket eregetni, ha kommunkálni akar veled, és a Rejtő hangoskönyvet sem max hangerőn kell hallgatnod, hogy ne nyomja el az alapjárati motorhang a dugóban ülve. Nem hallod a dízel kerregést, és ugyanígy nem hallod az M2-d vagy a Quatrofogliod precízen hangolt, csodálatosan szóló melódiáját sem. Így hát hacsak nincs egy Aventadorod vagy Huayrád, akkor legfeljebb az autó hangszóróin szól némi kamu motorhang, ami hát valljuk be, közelebb van a szánalmashoz, mint a menőhöz.