Rozsdakupac
r_IMG_2473.jpg

VW 1200A

Vannak biztos pontjaink az életünkben. A felmenők, az utódok, egy jó barát, esetleg egy hely, kinek mi. Stabil pontok ezek, amikhez kötődünk, a részünk életünk során, pozíciójuk megingathatatlan. Tárgyak esetén ez már nehezebb téma, de jelen esetben egy percig sem lehet kérdés, létezik ember és autó között barátság. 

FF_IMG_2439.jpg

Túl a barátságon

Volkswagen 1200A

szöveg @daniel.hava | fotó @biroimi | 2019.05.15.


Vannak biztos pontjaink az életünkben. A felmenők, az utódok, egy jó barát, esetleg egy hely, kinek mi. Stabil pontok ezek, amikhez kötődünk, a részünk életünk során, pozíciójuk megingathatatlan. Tárgyak esetén ez már nehezebb téma, de jelen esetben egy percig sem lehet kérdés, létezik ember és autó között barátság. 

Nehéz helyzetben vagyok, több okból is. Egyrészt az újság történetének valószínűleg legrészletesebben és legszebben dokumentált autójának történetét kellene összefoglalni ami ráadásul a főszerkesztőé is, így tudom, minden szóra ügyelni kell, mert az árgus szemek figyelik a nem tetsző mondatokat. (Ne magyarázz, tudom, hogy így van) 

Kezdjük az elején. Valamikor az évezred elején egy józsai srác gimnazista évei vége felé fontos eszmecserét folytatott a haverokkal. Ennek tárgya az első autó megvásárlása volt, lehetőleg olyané, ami egy picit izgalmasabb mint egy leharcolt Astra. Jöttek mentek az ötletek, végül cikkünk Imre névre keresztelt főszereplője első körben a T2-es Volkswagen mellé tette le a voksát. Érthető a döntés, cuki, mármint menő, sokan elférnek benne, és nem sűrűn jön szembe a hétköznapos forgatagában. 

Több sem kellett, meg is indult a keresés, valami azonban sosem klappolt, az akkor még a vas árnál éppen drágábban árult buszokkal. Vagy egy Lada motor éktelenkedett a motortérben, vagy az automata váltó nem volt szimpatikus, az üzlet végül sehogy sem köttetett meg. Az eddigre már a bogaras közösségbe is befolyó Imre egy nap azonban megpillantotta egy kék, 66-os Bogár hirdetését. Tudni kell, hogy emberünk maximum a szomszéd telken álló zöld Volkswagent, és Herbie kalandjait látta párszor, de az átütő láng csak később gyulladt a kétajtós léghűtésesért. A hirdetésben szereplő dőlt lámpás viszont olyannyira megtetszett, hogy hamarosan személyesen is szemügyre vették az autót. Az pedig ráadásként hamar kiderült, hogy egy ritka, német belpiacra készült standard változatról van szó. 

r_IMG_2445.jpg

Ez a teljesség igénye nélkül annyit takar, hogy a gondos mérnökök kidobáltak mindent, ami nem kell feltétlen az autó működetéséhez. Nincsenek díszlécek, dudarácsból is csak egy jutott, akárcsak napellenzőből. Belül rádióról szó sincs, akárcsak az ajtó oszlopainak borításáról. Van cserébe 3 ágú kormány, amit jó eséllyel az 52-ig gyártott Bogarakból maradt a gyár polcán, és így ezt dobták a fapados modellbe. Akkor nem tudhatták, mennyire menő lesz majd ez a fajta spórolás.

Imi és a dőlt lámpás pedig méregették egymást serényen. Kiderült, az autó 2002 és 2004 között egy teljes, de korántsem olyan szép felújításon ment át. Lakatolták, illetve visszafújták a gyári színét, cserébe néhol becsúszott egy-egy típusidegen alkatrész is. Ráadásként az autó hátulja egyfajta csillagvizsgálóként meredt az ég felé. Az előző tulajdonos odáig ugyanis eljutott, hogy jó dolog ha kicsit orra bukik az autó, viszont nem az elejét ültette, hanem a hátulját emelte, ezzel „csodálatos”, pozitív kerékdőlést kölcsönözve a Bogárnak. Ez viszont nem lehetett elég komoly ellenérv, így 2007 szeptember 23.-án megköttetett a barátság emberünk, és első autója között. 

Mivel műszakilag nagyobb gondokkal nem küzdött az autó, így teljesen nem kellett szétborítani. Persze a nem minden esetben szakszerű felújítás miatt akadt így is teendő, egy hidegben dadogó motor, a félrehúzó fékek javításai pont tökéletes munkálatok voltak arra, hogy egy kezdő belekóstoljon a veteránozás ízébe. 

r_IMG_2414.jpg

Később inkább esztétikai helyreállítások következtek. Belül néhány felesleges, és egyértelműen nem gyári kapcsolót eltüntettek, a korábban a kárpit színére fényezett elemek visszakapták eredeti árnyalatukat, és az autó hátulja is letérhetett végre a földkörüli pályájáról.  A hab a tortán egy Astra utolérése volt, így a sérült sárvédő helyére immár egy új, nem lefalazott elem érkezett, ezzel pedig ismét visszakerült az az egy dudarács a frontra. Így az autó pont úgy nézett ki, mint akkor, amikor pár évtizeddel korábban kigurult a gyár kapuján.

Egy nyári estén Pestről hazafelé kiderült, az elektromos rendszer közel sincs a helyzet magaslatán. A lakott területről kiérve az amúgy fotonágyúként viselkedő 6 voltos rendszer ugyanis elfelejtett világítani. A kezdeti anyázást egy hosszú, útszéli éjszaka követte, majd az első fényekkel hazaérkezett autóból méltóságteljes ívben repültek ki a kábelek. Nem sokkal később kerültek a helyükre az újak, így a probléma orvosolva lett. 

Tudjuk jó, a korhű módosítások elengedhetetlen kelléke a korabeli felni. Bogarak esetében a BRM által gyártott, és a kaliforniai Cal-look-os arcok által égig emelt szettnél aligha találunk ikonikusabb kerekeket. Ezek ma már családi autó áron cserélnek gazdát, de szerencsére hamar beszerezhetőek a minőségi utánzatok is. Hamarosan pedig egy ilyen, 15-ös, elöl 4,5, hátul 5,5 col széles garnitúra érkezett a Bogárra, Sopronból. Hogy teljes legyen a California-look összkép, az autó első gátlóit rövidebbre cserélték, ezzel pedig a sárvédő, és a gumi közti távolságot éppen eltüntető kb. 5 centis ültetést érték el. 

Akkor nem is kellett ennél több, aztán teltek az évek, és a közös kilométerek. A levegős Volkswagenes világ ütőerén csücsülő Imi fejébe pedig szép lassan bekúsztak a Panscrapers, a Radikalbugz, és hasonló színvonalat képviselő garázsok által épített földön kúszó Bogarak képei. Mindez egészen addig fajult, hogy a gondolatot tettek követték. 2012-öt írtunk ekkor. Első körben megérkezett a 10 centivel keskenyített első híd, vele pedig az ültető tengelcsonkok és verseny Skodába való Monroe gátlók, amivel a fent említett mértékben kerültek távolabb az első kerekek a sárvédő peremétől. Talán az egyetlen típus, aminek jót tesz, ha beesnek az első kerekek. A teljes összképhez pedig a hátulját is utána állították. 

Egy ilyen művelet általában egy torziós futóműnél ha nem is nagy, de pepecselős munka, és miután újra talpon van az autó, derül csak ki igazán, hogy sikerült. Igaz, cserébe nem szükséges hozzá utólagos alkatrész. Jelen esetben lett is nagy meglepetés, az autó jóval a várt színt alatt teljesített, már ami a hasmagasságot illeti. Ez pedig pont egy olyan helyzet, amikor tudja az ember, hogy szívni fog, de nem érdekli, hisz a szeme előtt már rég fátyol lebeg a látványtól. Iminek is lebegett, és szívott is. 

r_IMG_2473.jpg

Apró személyes szálként pedig ezen a ponton megjegyezném, hogy az ültetést követő pesti út alkalmával találkoztam először a Bogárral. Esti fények mellett gurult be a soroksári úti parkolóba, és ha bár csak messziről láttam, a látvány maradandó volt. Lapos kis fos, szép kerekeken, és baromi alacsonyan. Az más kérdés, hogy a tulaj már közel sem volt szimpatikus, mint az autója. Ez a korai vélemény azonban hamar barátságba fordult, hisz 1-2 hónap múlva már a röhögéstől vörös fejjel utaztunk együtt Krakkóba a kék Volkswagenben.

A mosoly viszont nem volt mindig őszinte ezen a túrán, ugyanis bő 180 kilométerrel indulás után a friss első híd szép csendben eltört valahol útközben. Ezt egy beiktatott villám szereléssel meg is sikerült oldani, az átok azonban nem engedte az ominózus elemet, pár hónappal később egy gyalogtempóban történő, jelentéktelen koccanás egy csatornafedéllel hasonló rombolást végzett. Ez már elég volt ahhoz, hogy Iminek mindene tele legyen mindennel, a megoldást pedig egy nulláról, immár egy egyedileg tervezett, és gyártott híd jelentette. A sikert mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ugyanez teljesít szolgálatot az autó alatt a mai napig. 

Nem volt azonban minden ennyire egyszerű. Egy hazafelé vezető úton felvillant egy lámpa az óracsoportban. Mivel nincs ott túl sok, ezért sejteni lehetett, hogy ebből sok jó nem fog kisülni. A lámpa az olajnyomás alacsonyságára próbált pislákolással, majd folyamatos égéssel figyelmeztetni. Emberünk fogát (és valószínűleg mást is) összeszorítva próbált meg az alig 500 méterre lévő kútig elaraszolni. Az ötlet nem volt a legjobb, a motor hamar megragadt. Tréler, motor ki, fejvakarás. Szerencsére itt már a lehető legésszerűbb megoldás következett, a gyári egykettes erőforrás Merki Pistánál landolt. A lehető legjobb helyen.

Itt hamar ki is derült, hogy az egyik dugattyú kiütötte a blokk falát, ez pedig elég nagy feladat elé állította emberünket. Azonos korú blokkot találni baromi nehéz, ezt kiválóan mutatja, hogy sokáig Amerikából tűnt a legjobb ötletnek rendelni, horror pénzért. Végül Székesfehérvárról lett, húszezer forintért. 

r___IMG_2453.jpg

A felújításról két dolgot lehetett biztosan tudni: nem lesz gyors, cserébe a motor problémamentes lesz egy életre. Előbbire az ideiglenes megoldást egy 1.5-ös motor vásárlása jelentette, ami azóta egybe is forrt a megbízhatósággal. Pénteken beraktuk, szombaton megállt, az autó pedig kötél végen ért Budapestre, a Krazy Kutters udvarára. Mindössze 90 kilométert tett meg önerőből az autó. Imi agya ismét eldurrani látszott, és már teljes, utolsó csavarig terjedő felújítást tervezett a teljes autón, amiről végül Bencsik Balázs beszélte le. Ezért pedig a mai napig hálásak lehetünk neki, hiszen inkább legyen egy-két szépséghiba néhol, mint féltve őrzött szobor, egy sötét garázsban. Úgyse látja senki más azt, hogy nem tökéletes, cserébe egy többéves restaurálási folyamat rengeteg élményről fosztja meg.

A motor felújításának végeztével Imre ezt oly komolyan is vette, hogy a bejáratást követően meg is célozta a világhírű Transzfogarasi autóutat. Mily meglepő, a túra immár csak a látványtól lett emlékezetes, mindössze egy megbízható motor kellett hozzá. A páros pedig azóta ismét megjárta Krakkót, illetve idén nyáron Európát átszelve Angliáig is eljutottunk. Itt ugyan szívtunk egy keveset, de nem a motorral. 

Azt pedig, hogy mit hoz a jövő, senki sem tudhatja. Lehet, hogy évek múlva magasabban, OT, esetleg FIVA minősítve fogja szelni az utakat a kék Bogár, de az airride, és a nem létező hasmagasság is képbe kerülhet. Mi pedig nem tehetünk mást, mint figyeljük az eseményeket.   

Egy dolog viszont biztos. Ez a levegős német jobb helyre nem is kerülhetett volna. Az élete csupa kaland, és néha még ha rögös is az út, nyugodt lehet, a lehető legjobb kezekben van. Egyszer Fekete lovagként vív harcot szélmalmokkal, máskor pedig a világ császára a Francia tengerparton. De egy ilyen barátságnak ez meg sem kottyan, és biztosak lehetünk benne, a colos fiatalember élete végéig vigyorral a fején fogja átautózni a galaxisokat, a félreismerhetetlenül ciripelő Bogár volánja mögött. 


GYÁRTMÁNY Volkswagen | TÍPUS 1200A | ÉVJÁRAT 1966 | MOTOR 1198 ccm, 34 LE | SZÍN See Blau | VÁSÁRLÁS DÁTUMA 2007


bogar.jpg

MIT VEHETNÉL AZ ÁRÁBÓL?
Öreg, német, és legendás helyváltoztatáshoz szükséges tárgy. Ezt tudja ez a Messerschmitt Bf 109 kerék. Kultikus tárgy ami olcsóbb már sosem lesz, cserébe ha becsben tartod, sokáig gyönyörködhetsz benne a nappaliban. A világ viszont baromi nagy, ráadásul csodaszép, így ha ránk hallgatsz, inkább egy pilótaszemüveg mögül lesve járod be azt egy ilyen vén vacakkal.


G A L É R I A